Addig mondjuk, míg el nem hisszük

Ha veled is előfordult már, hogy tagadással próbáltál elnyomni magadban egy érzést vagy csak simán próbáltad már beetetni magadnak, hogy ez így tök jó, holott abszolúte nem így volt, akkor jó helyen jársz. Ma arról fogok nektek pár sort írni, hogy mik azok a hazugságok, amiket nem csak a szerelmi életünk terén, hanem úgy amúgy bármikor használunk. És nem mindig tudatosan.

„Semmi.”

Na ez az a szó, ami a legnagyobb hazugság a világon. Vagyis a semmi és ragos barárai. Lássuk csak. 

„Mi a baj?” 

Amit mondunk: Semmi.

Amit gondolunk: Legszívesebben minden egyes élőlényt megfolytanék egy kanál vízben, de nincs semmi baj. 

És ezt még ismételgetjük is, hátha tényleg beválik és tényleg semmi bajunk nem lesz.

Sajnos nem ilyen az élet.

„Nem vagyok féltékeny!”

Ebből is két kategoria van:

a) Amikor kiszemelted van: 

Hányszor történt már meg, hogy totálisan odavoltál valakiért, ő pedig észre sem vett? A szerencsésebbeknél egyszer sem. De ha olyan peches vagy, mint én, akkor többször is megtörténhetett. Messziről figyelted, kívántad, hogy bárcsak észrevenne. Ehelyett meg csak annyit kaptál, hogy nyilvános helyen jópofizott egy csajjal, aki talán ezerszer jobban néz ki nálad. Hát ember az ilyen? 

És te csak mondogatod magadnak, hogy nem vagy féltékeny, de minél inkább mondogatod, annál féltékenyebb vagy.

b) Amikor kapcsolatban vagy:

A legtipikusabb eset, amikor a pároddal úgy döntötök, hogy kihasználjátok, hogy szombaton nincs meló, ezért belefér a péntek esti szórakozás. Azzal persze senki sem számol, hogy vannak emberek, akik csak a papokra nem hajtanak rá (vagy ki tudja...). És ha volt olyan szerencséd, hogy a párod nemcsak aranyos, de még a külseje is emberfeletti, hát nem ráhajtanak ezek? Mintha valami szenzoruk lenne, hogy pont arra hajtsanak rá, ami a tiéd. És itt megjegyezném, hogy úgy általában nem vagy birtokló, de most kedved lenne úgy igazán megjelölni a területed. 

És ha valakinek elpanaszolod, csak kuncog és kijelenti, hogy milyen aranyos vagy, amikor féltékeny vagy. Kérdem én megint: hát ember az ilyen? Persze te bizton állítod, hogy nem vagy féltékeny, ám mind tudjuk az igazságot.

„Jól vagyok.”

Az „I’m fine” magyar alteregója. Ugyan már! Ez is olyan, mint a semmi: minél többet mondjuk, annál inkább elhisszük. 

Amit ennél a kis füllentésnél mindenképpen meg kell említeni, hogy nagyjából csak üzenetben működik. Piszok jó színésznek kell lenned ahhoz, hogy ezt személyesen is bevegyék. Főleg, ha az illető vagy a legjobb barátod vagy a párod, akik már ismernek egy ideje, mert megnyíltál előttük. Ismerik minden mimikádat, tudják, milyen lelki állapotodban mit csinálsz, meg a többi klisé.

„Oké.”

Lássunk egy példát.

Amikor egy friss/alakulóban lévő kapcsolatban az egyik fél feldobja az ötletet, hogy csináljanak együtt valamit. Hogy bonyolítsuk az egészet, azt is benyögi: „A szüleim is ott lesznek.”

És mit csinál az „áldozat”? Rávágja, hogy oké. Hát nem, nem oké! Mi az, hogy oké?

Beleegyezik, de igazából most ugrana le legszívesebben az Eiffel-toronyról. Még össze sem melegedtek, de máris képbe jönnek a szülők? No-go!! Túl sok stressz, túl kevés idő.

Egy második példa.

A munkahelyeden az egyik munkatársad megkér, hogy vedd át az ő munkaidejének a maradékát, mert neki nagyon fontos elintéznivalója akadt, amire te csak annyit mondasz, hogy oké. Ez sem oké! Már eltervezted, hogy hazamész a lakásodba, ledobod a kényelmetlen ruháidat, csövesnek öltözöl, leülsz a tévé elé és megiszol egy pohár bort vagy úgy ülsz és elmélkedsz a világ dolgairól. De nem, mert te túl jószívű vagy. A jó szíved tesz majd sírba!

„Nem is vagyok részeg!”

A személyes kedvencem.

Hányszor történt már meg, hogy ültetek, piálgattatok, az hatodik feles után kijelentetted, hogy nem vagy részeg, aztán felálltál és megdőlt ez a teória? Óhó, és még hányszor fog!

És hogy mi ebből a tanulság? Talán az, hogy nem vagyunk elég őszinték. De a legrosszabb az egészben, hogy magunkat próbáljuk átverni. Milyen az, hogy már önmagával sem tud őszinte lenni az ember? 

Szóval csak azt tudom tanácsolni, hogy ha mással nem is, de legalább önmagatokkal legyetek őszinték, gyerekek! 

A miértek, amelyekre nincs válasz

Mindig azok a rohadt miértek, amik nem hagynak nyugton nappal és nem hagynak aludni éjjel. Persze most nem azokról a miértekről beszélek, amik egy kapcsolatban lévő nő/lány fejében megfordulnak (beszélek itt a „Miért nem figyel rám jobban?” -ról , „Miért fontosabb neki a munkája?” -ról vagy a házas nők kedvenc miértje: „Miért nem segít a házimunkában?). Inkább a kétségbeesett szingli emberekről, akik a világ legrondábbjainak érzik magukat, holott ez abszolút nem igaz és akik a legszerencsétlenebben a szerelem terén, mivel a kiszemeltjük vagy nem táplál azonos érzelmeket iránta vagy csak egyszerűen levegőnek nézi.

Akkor lássunk egy pár példát:

„Miért néz levegőnek? “

Szerintem ez a legtöbbször feltett kérdés. Mármint én mindig ezt kérdem magamtól. A legviccesebb, hogy ilyenkor hiszi azt az ember, hogy nem elég feltűnő, ezért teljesen kifordul magából. Gondolok itt a „hangos cuki nevetésről” meg a „kifutó-modelles járásról”. A hajdobálásról és a szokásosnál magasabb hangról ne is beszéljünk... 

Annyira lehangoló, ha az ember, ki bejön, egy pillantásra sem méltat minket. Ez nem csak az önbecsülésünkre van negatív hatással, de még az előítéletes énünk is a felszínre tör. „Kinek hiszi magát? Istenkomplexusa van? Ekkora egy öntelt parasztot!”

„Miért nem szeret senki?”

Na azt mindenképpen szögezzük le, hogy a senki alól kivételt képeznek: család, rokonság és barátok. Mert mindenki halálkomolyan veszi, ha kijelentem, hogy engem ugyan biza senki sem szeret. Ilyenkor csak a hímnemű ismeretlenek számítanak a senkik közé. Ők nem akarnak szeretni. Nem azok, akik tényleg szeretnek.  Na.

„Miért ölelgeti azt a másik lányt? Tán együtt vannak?”

Tudom, tudom. Azt mondtam, hogy a miértekről lesz szó, de úgy érzem, ez a két kérdés csak együtt az igazi. Mármint, ha látjuk, hogy kiszemeltünk más lányokat ölelget, rögtön az ugrik be nekünk „hopp, biztos a barátnője”. Ilyenkor jönnek az FBI-t megszégyenítő stalking-ok (kémkedés, kutakodás), aminek két kimenetele lehet: a) az esetek 65-70%-ában csak egy ri...khm... lánybarátról van szó, aki túlzottan keresi a társaságát, minden szarban benne van, amiben a srác is, és a csaj Instagram sztorija másból sem áll, mint a különböző helyeken készített képekre írt angol szövegek, mint „havin’ fun with my homie” vagy a „just chillin’ w/ my boy” meg a srác tag-je, b) ténylegesen a barátnője, így lőttek az elképzelt családnak. Szegény Fülöpke, Marika és Pistike már nem fognak erre a világra jönni, hüpp-hüpp.

„Miért bukok mindig a bunkó rosszfiúkra?”

Sajnos a mostani generációk génjeibe van a „csak badboy-ok jönnek be”-dolog. Komolyan mondom. De ha mégsem lenne, akkor a sok romantikus fikció vagy egy rakás szerelmes könyv a klisés „jó kislány beleszeret a rossz fiúba” és a párkapcsolatukig vezető rögös utat eleveníti meg. Bevallom, ha tényleg minőségi a történet, még egy ilyen klisés sztorit is szívesen olvasok. Na de elkanyarodtunk.

Miért van az, hogy izgalmasabb egy bűnöző, mint egy könyvmoly? Hogy arra a srácra, aki tényleg mindent megtenne értünk, magas ívből teszünk, és azért, aki a kisujját sem mozdítaná meg értünk, azért az életünket is odaadnánk? Azért ennyire drasztikus nem szeretnék lenni, inkább fogalmazzunk úgy, hogy még a fenekét is tisztára nyalnánk. És nem bűnözők, mert csak annyi a bűnük, hogy magasról tesznek az írott és íratlan szabályokra.

Arról nem is beszélve, hogy a rosszfiúk mindig szívdöglesztőek! De kérdem én, fair a többi hímnemű egyeddel szemben, akik nem néznek ki olyan jól, mégis helyén van a szívük, hogy csak a külcsíny alapján szeretünk bele valakibe? Vagyis az nem szerelem, ami csak a külsőre épül. Kegyetlenek tudunk lenni. És talán a karma miatt nem jövünk be a kiszemeltünknek.

Most beszélhetnék még ezer millió miértről, ami felmerül bennünk, de inkább adnék tanácsot a hasonlóan elkeseredett örök szingliknek, mint én.

Lányok! Vagy fiúk, mert ez a tanács nem csak a lányoknak van. Ne magatokban keressétek a hibát! Ha nem kellesz annak, akiért bármit megtennél, aki tetszik neked, akit tényleg őszintén szeretsz, ne keseredj! Nem ő a Nagy Ő. Nem ő az, akit neked szánt a sors. Vedd úgy, hogy ő csak egy 10 centis plüssmackó, amit az élet csak azért nem ad neked, mert inkább a 150 centiset érdemled. 

Szóval reménykedjünk tovább, hiszen nincs szivárvány eső nélkül!