A szó, amitől falra másznék

A mai társadalmunkban nagyon sok kivetnivaló van, valljuk be. És ezzel a gondolattal nem csak én vagyok így. Tudom, ez egy erős kezdésnek tűnik, de még mindig semmi amellet, amiről most írni szeretnék nektek. Úgyhogy kezdjünk is bele.

Az emberek legalább 50%-a biztosan találkozott azzal a szóval, amitől nekem még a szőr is vigyázzba vágja magát a hátamon. És én aztán nem vagyok valami szenzitív, ha fura, átvett szavakról van szó, viszont ez az egy kiverte nálam a biztosítékot.

Mert a normális ember, ha egy ellenkező vagy azonos nemű társa felkelti a figyelmét (ezen a blogon nincs helye a homofóbiának), akkor egy bizonyos vonzalmat érez iránta. Abba most nem megyek bele, hogy a legtöbb esetben ez a vonzalom azelőtt jön létre, mielőtt az emberke megszólalna, ezzel elrontva a varázst, és olyan sebességgel távozik a körből az érzés, mint a gyalogkakukk a Looney Tunes sorozatban. Nem, ez nem az a blogbejegyzés.

Visszatérve, mi magyarok hogyan hívjuk a furcsa és gyönyörű nyelvünkön azt az embert, akibe még nem vagyunk szerelmesek, viszont valamilyen szinten érdeklődünk iránta? Kedvelt személy? Van erre egyáltalán megfelelő főnév? Nem hinném, de ha igen, akkor valószínűleg még sosem fújta a szél az utamba.

De semmi pánik! Angol barátaink által bekerült a nyelvünkbe egy szó, ami ezt a mi kis hibánkat kijavítja. Így most már senki nem panaszkodhat arra, hogy hogy hívja azt a fiút/lányt, aki megtetszett neki.

Ez a szó kérem szépen a CRUSH szó.

Úgy alapból, ha ránéz az ember, egész elfogadható. Rövid, könnyű kiejteni (ejtsd. krass), könnyű leírni, így hát most sokaknak kötekedőnek tűnhetek.

Igazából nekem semmi bajom sincs ezzel a szóval, ha nem egy emberre mondod. Ha úgy használod, mint egy igét, aminek alapból indult, akkor még kifejezetten tetszik is. És mivel a magyar megfelelője ennek az igének nem valami pozitív, nem értem, hogy merülhetett fel az emberiségben, hogy arra használja, hogy kifejezze egy másik lény iránti szimpátiát. Ahogy kedves angol barátaink mondják: What the f...

De mit is jelent ez a szó?

A crush szó elég ritkán hangzik el mifelénk, a legtöbb ember csak ezt a hülye jelentését ismeri. Viszont sokkal több bújik meg az 5 betű mögött, mint arra az ember gondolna.

A crush általában azt jelenti, hogy összetörni, porrá zúzni meg a többi. Ahogy még sokat hallottam az a crushed ice, vagyis a tört jég vagy a crush, mint tömeg. Ezek után kérdem én, miért? Miért nevezel el valakit, aki tetszik neked a crush-odnak? Sokszor tettem fel magamnak ezt a kérdést, és csak egyetlen válaszlehetőségre jutottam.

Tegyük fel, hogy ez a crush egy olyan személy, akinek nem jössz be, de te erről nem tudsz. Persze ő bejön neked. Mindig messziről bámulod, álmaidban már rég házasok vagytok, 2 gyerekkel és vagy 10 kutyával. Szeret téged, te is őt, sokat nyáladztok bla-bla. Belehabarodsz, próbálsz nyitni felé, de mindig zárt ajtókba ütközöl. A reményt egészen addig nem adod fel, amíg egyszer az arcodba nem vágja, hogy neki nem kellesz, ezzel ÖSSZETÖRVE az álmaidat, reményeidet, és minden ilyen nemű emberbe vetett hitedet.

Így talán értelmet is nyer ez a szócska. De abba senki sem gondol bele, hogy mi van, ha ennek az embernek te is bejössz, és boldogan éltek, amíg meg nem haltok? Akkor már nincs repedés a dolgokon! Minden csilivili, mézes-mázos, rózsaszínködös meg nyálas. Akkor már teljesen fölösleges ez a szó!

Lehet, hogy csak velem van a baj, de semmi értelmét nem látom ennek a szónak. Mármint angol nyelvben használjad, ahogy akarod, csak ne vedd át a szép magyar nyelvünkben! Ne úgy mondd másoknak, hogy "van egy krassom, olyan cukcsi..."! Sokkal szebben hangzik a " azt hiszem, belehabarodtam abba a fiúba".

A mai elangolosított világunkban annyira alul vannak értékelve a saját nyelvünk szavai. Pedig nem így kéne legyen!

Írsz, írsz, nem írsz

Ó, Istenem! Mindennek megvan az előnye és hátránya, így az online ismerkedésnek is. De most csak egy dologra szeretnék kitérni. A kommunikációra.

Lényegében mi történik ilyenkor? Jobbra húz, te is őt, match-eltek. Persze ez a modernebb társkereső applikációk jellegzetessége.

És ha minden jól megy, akkor beszélgetni kezdtek (ha nem megy jól, akkor egyikőtök beszari, így búcsút inthetsz a képzeletbeli gyerekeiteknek, mert akárhogyan csorgatod a nyálad utána, nem lesz belőle semmi), és így találkozás nélkül ismerkedtek.

De mi van, ha elapad a kommunikáció?

Íme pár tipp az embereknek.

1. Ha már egyáltalán nem érdeklődsz a lány/srác iránt, semmi gond nincs, írd meg neki!
Ne az legyen, hogy ignorálod órákon/napokon keresztül! Legyen annyi vér a pucádba, hogy megmondd: "Figyelj xy, azt hiszem, jegelnünk kéne ezt az egészet, mert nem működik köztünk a kémia." Legyél kreatív. Ne az legyen, hogy még ő érzi magát szarul, amiért te nem írsz neki. Igaz, hogy egy méretes seggfej leszel a szemébe, de ez általában így szokott lenni.

2. Ne hitegess másokat mézédes hazugságokkal, ha nem komolyak a szándékaid! 
Alapból ne hitegess senkit hazugságokkal! Legyen annyi büszkeség benned, hogy elmondod, ha nem tetszik valami. Az őszinteség még ingyen van. Nem kell hiú reményekkel megtölteni a másik fejét, ha úgysem lesz belőle semmi. Kíméld meg őt a picike önbizalmának az elvesztésétől! Hidd el nekem, az még kelleni fog neki.

3. Csak abban az esetben ajánlj fel egy randit, ha tényleg akarod! 
Ne az legyen, hogy jövő pénteken találkozunk, aztán semmi infót nem adsz a másiknak. Hol? Mikor? Ezekre az információkra talán szüksége lehet. Ha nem állsz készen a találkozásra, semmi gond, azért van a szád, hogy kinyisd! És ha az a köcsög azt írja, hogy ő nem pazarolja rád többet az idejét, akkor engedd el! Örülj, hogy nem az 5-dik randi után tette ezt meg veled, mikor már fejben az esküvőt szervezed.

4. Ne éld bele magad! 
Amilyen világot élünk, nem biztos, hogy az általad vagy általa felajánlott randi végül megtörténik. Tisztelet a kivételnek, aki tényleg akarja, csak valahogy mindig közbejön valami, mert az addig fog küzdeni, amíg össze nem jöttök. De ha mégsem így van, akkor se keseregj! Több veszett el Mohácsnál. Csak aztán ne kezdj el már a randi szóbajövetele után esküvői ruhákat nézni, mert nem megy az ilyen gyorsan. Inkább várd ki a végét, mert nem mindenki top. Van, aki flop.

A lényeg, hogy sose hagyd, hogy egyetlen ismeretlen üzenete kihasson az egész napodra. Ha ír, örülj, ha nem, akkor ez van. Azt viszont jegyezd meg, hogy értékes vagy, akár érezteti veled valaki, akár nem.

A világ tele van kisfiúkkal

No offense, de tényleg nem bírom tovább magamban tartani. Pedig becsület szavamra mondom, hogy én próbálkoztam, viszont ami sok, az sok na! Akinek nem inge, ne vegye magára.

Nem tudom, hányan vagyunk így ezzel, de az esetek nagyrészében igaz az a kijelentés, hogy mindenkinek van egy ismerőse, aki az internetre is kiterjeszti a szerelmi ügyeit. Ez alatt azt értem, hogy mindenféle hülye és klisés dolgot oszt meg, ami szerintem - lehet, hogy velem van a baj - kicsit sem egy facebook vagy instagram oldalra való. Ha neked nincs, akkor elmondhatod, hogy szerencsés vagy.

De miből is áll ez a dolog?

Nem csináltam semmiféle kutatást, hogy pontosan mi is tartozik bele ebbe a kategóriába, viszont egy dolog volt, ami teljesen kiverte nálam a biztosítékot.

És az az általánosítás.

Már nem azért, de ti pasik tudjátok, mennyire degradáló az a kijelentés, hogy "minden lány egy ribizli"? És a ribizli helyére megengedem, hogy odagondoljatok bármit, ami tényleg az utolsó csepp a poharatokban.

1. Milyen alapon jelented ezt ki? Egy rossz kapcsolat? Egy összetört szív? Egy plátói szerelem? Egyik sem jogosít fel az általánosításra, mert akármennyire is meglepő, de nem vagyunk egyformák. És mi hozzuk meg a saját döntéseinket. Voltál olyan hülye, hogy a rossz csajjal jöttél össze, így jártál! Máskor megfontoltabban lépsz.

2. Az egy dolog, hogy te magadban eldöntöd, hogy minden lány bla bla, de tartsd meg magadnak, mert senki sem kíváncsi rá. Legalábbis az interneten nem. Az, hogy elmeséled a legjobb haverjaidnak, Dzsízüsz, senki sem fog lenézni emiatt, de jobb ha tudod, megosztani egy olyan közösségi oldalon, ahol még vannak rendes lányok, nem a legelőnyösebb. Ugyanis 2 dolog történik:
a) A lány, aki halálosan beléd van esve, nem mellesleg önértékelési problémái vannak, meglátja a posztot. Elhatározza - hiába hamisak ezek a feltételezések -, hogy nem elég szép, nem elég jó neked, mert ezek a posztok egyet árulnak el: mindig bedőlsz azoknak a lányoknak, akik csak kihasználnak, csak azért, mert a farkaddal gondolkozol. Szóval az agyába veszi, hogy inkább a sírba viszi a titkát. Gratula, tönkretettél egy lányt.
b) Vannak a belevaló csajok, akik rendesek, tele önbizalommal és szeretettel. Elolvassák a posztot. Persze nem veszik magukra egyetlen megjegyzésedet sem, de csak hogy tudd, ezzel vágtad el magadat nálunk. Mert ki akarna valakivel együtt lenni, aki ennyire lenézi a lányokat?
Hiába vagy ezek után egy rendes srác, egy ilyen cyber-világban a posztok beszélnek! És nem én hozom a szabályokat...

3. Már nem azért, de az igazi férfiak megtartják maguknak a véleményüket, és mindenkinek adnak egy esélyt, hiszen nem vagyunk egyformák. Nem lehet egyetlen nő alapján leírni az összeset.

4. A lány, akit keresel, aki neked lett teremtve, épphogy nem szúrja ki a szemedet! Az, hogy te a rengeteg csalódásból nem tanulsz, és továbbra is díszpincsik után futkosol, ne csodálkozz, hogy a végén a padlón kötsz ki! Ha ennyire utálnád a sok drámát, akkor leráznád magadról a piócákat, és egy neked való egyedet keresnél. Így viszont nem tudlak sajnálni. Sorry not sorry.

Huh, most rendesen megkönnyebbültem. Lehet, hogy egy picit durva voltam, de ki kell mondani azt, ami a szívemet nyomja.

A fiúknak meg üzenem, hogy nyissátok ki a szemeteket, mert talán olyan dolgokat is láthattok, amiket csukott szemmel nem. És talán jobban tetszik majd a valóság.

Addig mondjuk, míg el nem hisszük

Ha veled is előfordult már, hogy tagadással próbáltál elnyomni magadban egy érzést vagy csak simán próbáltad már beetetni magadnak, hogy ez így tök jó, holott abszolúte nem így volt, akkor jó helyen jársz. Ma arról fogok nektek pár sort írni, hogy mik azok a hazugságok, amiket nem csak a szerelmi életünk terén, hanem úgy amúgy bármikor használunk. És nem mindig tudatosan.

„Semmi.”

Na ez az a szó, ami a legnagyobb hazugság a világon. Vagyis a semmi és ragos barárai. Lássuk csak. 

„Mi a baj?” 

Amit mondunk: Semmi.

Amit gondolunk: Legszívesebben minden egyes élőlényt megfolytanék egy kanál vízben, de nincs semmi baj. 

És ezt még ismételgetjük is, hátha tényleg beválik és tényleg semmi bajunk nem lesz.

Sajnos nem ilyen az élet.

„Nem vagyok féltékeny!”

Ebből is két kategoria van:

a) Amikor kiszemelted van: 

Hányszor történt már meg, hogy totálisan odavoltál valakiért, ő pedig észre sem vett? A szerencsésebbeknél egyszer sem. De ha olyan peches vagy, mint én, akkor többször is megtörténhetett. Messziről figyelted, kívántad, hogy bárcsak észrevenne. Ehelyett meg csak annyit kaptál, hogy nyilvános helyen jópofizott egy csajjal, aki talán ezerszer jobban néz ki nálad. Hát ember az ilyen? 

És te csak mondogatod magadnak, hogy nem vagy féltékeny, de minél inkább mondogatod, annál féltékenyebb vagy.

b) Amikor kapcsolatban vagy:

A legtipikusabb eset, amikor a pároddal úgy döntötök, hogy kihasználjátok, hogy szombaton nincs meló, ezért belefér a péntek esti szórakozás. Azzal persze senki sem számol, hogy vannak emberek, akik csak a papokra nem hajtanak rá (vagy ki tudja...). És ha volt olyan szerencséd, hogy a párod nemcsak aranyos, de még a külseje is emberfeletti, hát nem ráhajtanak ezek? Mintha valami szenzoruk lenne, hogy pont arra hajtsanak rá, ami a tiéd. És itt megjegyezném, hogy úgy általában nem vagy birtokló, de most kedved lenne úgy igazán megjelölni a területed. 

És ha valakinek elpanaszolod, csak kuncog és kijelenti, hogy milyen aranyos vagy, amikor féltékeny vagy. Kérdem én megint: hát ember az ilyen? Persze te bizton állítod, hogy nem vagy féltékeny, ám mind tudjuk az igazságot.

„Jól vagyok.”

Az „I’m fine” magyar alteregója. Ugyan már! Ez is olyan, mint a semmi: minél többet mondjuk, annál inkább elhisszük. 

Amit ennél a kis füllentésnél mindenképpen meg kell említeni, hogy nagyjából csak üzenetben működik. Piszok jó színésznek kell lenned ahhoz, hogy ezt személyesen is bevegyék. Főleg, ha az illető vagy a legjobb barátod vagy a párod, akik már ismernek egy ideje, mert megnyíltál előttük. Ismerik minden mimikádat, tudják, milyen lelki állapotodban mit csinálsz, meg a többi klisé.

„Oké.”

Lássunk egy példát.

Amikor egy friss/alakulóban lévő kapcsolatban az egyik fél feldobja az ötletet, hogy csináljanak együtt valamit. Hogy bonyolítsuk az egészet, azt is benyögi: „A szüleim is ott lesznek.”

És mit csinál az „áldozat”? Rávágja, hogy oké. Hát nem, nem oké! Mi az, hogy oké?

Beleegyezik, de igazából most ugrana le legszívesebben az Eiffel-toronyról. Még össze sem melegedtek, de máris képbe jönnek a szülők? No-go!! Túl sok stressz, túl kevés idő.

Egy második példa.

A munkahelyeden az egyik munkatársad megkér, hogy vedd át az ő munkaidejének a maradékát, mert neki nagyon fontos elintéznivalója akadt, amire te csak annyit mondasz, hogy oké. Ez sem oké! Már eltervezted, hogy hazamész a lakásodba, ledobod a kényelmetlen ruháidat, csövesnek öltözöl, leülsz a tévé elé és megiszol egy pohár bort vagy úgy ülsz és elmélkedsz a világ dolgairól. De nem, mert te túl jószívű vagy. A jó szíved tesz majd sírba!

„Nem is vagyok részeg!”

A személyes kedvencem.

Hányszor történt már meg, hogy ültetek, piálgattatok, az hatodik feles után kijelentetted, hogy nem vagy részeg, aztán felálltál és megdőlt ez a teória? Óhó, és még hányszor fog!

És hogy mi ebből a tanulság? Talán az, hogy nem vagyunk elég őszinték. De a legrosszabb az egészben, hogy magunkat próbáljuk átverni. Milyen az, hogy már önmagával sem tud őszinte lenni az ember? 

Szóval csak azt tudom tanácsolni, hogy ha mással nem is, de legalább önmagatokkal legyetek őszinték, gyerekek! 

A miértek, amelyekre nincs válasz

Mindig azok a rohadt miértek, amik nem hagynak nyugton nappal és nem hagynak aludni éjjel. Persze most nem azokról a miértekről beszélek, amik egy kapcsolatban lévő nő/lány fejében megfordulnak (beszélek itt a „Miért nem figyel rám jobban?” -ról , „Miért fontosabb neki a munkája?” -ról vagy a házas nők kedvenc miértje: „Miért nem segít a házimunkában?). Inkább a kétségbeesett szingli emberekről, akik a világ legrondábbjainak érzik magukat, holott ez abszolút nem igaz és akik a legszerencsétlenebben a szerelem terén, mivel a kiszemeltjük vagy nem táplál azonos érzelmeket iránta vagy csak egyszerűen levegőnek nézi.

Akkor lássunk egy pár példát:

„Miért néz levegőnek? “

Szerintem ez a legtöbbször feltett kérdés. Mármint én mindig ezt kérdem magamtól. A legviccesebb, hogy ilyenkor hiszi azt az ember, hogy nem elég feltűnő, ezért teljesen kifordul magából. Gondolok itt a „hangos cuki nevetésről” meg a „kifutó-modelles járásról”. A hajdobálásról és a szokásosnál magasabb hangról ne is beszéljünk... 

Annyira lehangoló, ha az ember, ki bejön, egy pillantásra sem méltat minket. Ez nem csak az önbecsülésünkre van negatív hatással, de még az előítéletes énünk is a felszínre tör. „Kinek hiszi magát? Istenkomplexusa van? Ekkora egy öntelt parasztot!”

„Miért nem szeret senki?”

Na azt mindenképpen szögezzük le, hogy a senki alól kivételt képeznek: család, rokonság és barátok. Mert mindenki halálkomolyan veszi, ha kijelentem, hogy engem ugyan biza senki sem szeret. Ilyenkor csak a hímnemű ismeretlenek számítanak a senkik közé. Ők nem akarnak szeretni. Nem azok, akik tényleg szeretnek.  Na.

„Miért ölelgeti azt a másik lányt? Tán együtt vannak?”

Tudom, tudom. Azt mondtam, hogy a miértekről lesz szó, de úgy érzem, ez a két kérdés csak együtt az igazi. Mármint, ha látjuk, hogy kiszemeltünk más lányokat ölelget, rögtön az ugrik be nekünk „hopp, biztos a barátnője”. Ilyenkor jönnek az FBI-t megszégyenítő stalking-ok (kémkedés, kutakodás), aminek két kimenetele lehet: a) az esetek 65-70%-ában csak egy ri...khm... lánybarátról van szó, aki túlzottan keresi a társaságát, minden szarban benne van, amiben a srác is, és a csaj Instagram sztorija másból sem áll, mint a különböző helyeken készített képekre írt angol szövegek, mint „havin’ fun with my homie” vagy a „just chillin’ w/ my boy” meg a srác tag-je, b) ténylegesen a barátnője, így lőttek az elképzelt családnak. Szegény Fülöpke, Marika és Pistike már nem fognak erre a világra jönni, hüpp-hüpp.

„Miért bukok mindig a bunkó rosszfiúkra?”

Sajnos a mostani generációk génjeibe van a „csak badboy-ok jönnek be”-dolog. Komolyan mondom. De ha mégsem lenne, akkor a sok romantikus fikció vagy egy rakás szerelmes könyv a klisés „jó kislány beleszeret a rossz fiúba” és a párkapcsolatukig vezető rögös utat eleveníti meg. Bevallom, ha tényleg minőségi a történet, még egy ilyen klisés sztorit is szívesen olvasok. Na de elkanyarodtunk.

Miért van az, hogy izgalmasabb egy bűnöző, mint egy könyvmoly? Hogy arra a srácra, aki tényleg mindent megtenne értünk, magas ívből teszünk, és azért, aki a kisujját sem mozdítaná meg értünk, azért az életünket is odaadnánk? Azért ennyire drasztikus nem szeretnék lenni, inkább fogalmazzunk úgy, hogy még a fenekét is tisztára nyalnánk. És nem bűnözők, mert csak annyi a bűnük, hogy magasról tesznek az írott és íratlan szabályokra.

Arról nem is beszélve, hogy a rosszfiúk mindig szívdöglesztőek! De kérdem én, fair a többi hímnemű egyeddel szemben, akik nem néznek ki olyan jól, mégis helyén van a szívük, hogy csak a külcsíny alapján szeretünk bele valakibe? Vagyis az nem szerelem, ami csak a külsőre épül. Kegyetlenek tudunk lenni. És talán a karma miatt nem jövünk be a kiszemeltünknek.

Most beszélhetnék még ezer millió miértről, ami felmerül bennünk, de inkább adnék tanácsot a hasonlóan elkeseredett örök szingliknek, mint én.

Lányok! Vagy fiúk, mert ez a tanács nem csak a lányoknak van. Ne magatokban keressétek a hibát! Ha nem kellesz annak, akiért bármit megtennél, aki tetszik neked, akit tényleg őszintén szeretsz, ne keseredj! Nem ő a Nagy Ő. Nem ő az, akit neked szánt a sors. Vedd úgy, hogy ő csak egy 10 centis plüssmackó, amit az élet csak azért nem ad neked, mert inkább a 150 centiset érdemled. 

Szóval reménykedjünk tovább, hiszen nincs szivárvány eső nélkül!